2. rész
Előzőleg pszichoszexuális tartalmakat érintettünk, most nézzük meg ezt hasonlóképpen a testiség oldaláról.
A kisfiúk látványra könnyebben felfedezhetik a testüket, ami a nemi szervüket illeti, de a testünk nem ott ér véget, ami szemből látszik. Kézi tükörrel, alulnézetből nagyon más egy fiú… és mindenkinek van popsinyílása is, ami szintén hozzá tartozik. Már egész kicsiként érdeklődnek a fütyijük működéséről: szeretik nézni, ahogy a pisi kifolyik, és érzik, hogy érintésre milyen érzékeny.
A gyermek saját fütyijével való kapcsolata időszakosan rendszeressé válhat. 
A saját érzések felfedezése, az erekció megtapasztalása teljesen normális dolog mindaddig, míg a fiú (akár kicsi, akár nagy), a hétköznapi dolgait élve időnként babrál a fütyijével. Amire fontos odafigyelnünk, mert lelki problémára utal, ha a maszturbáció a fókuszba kerül, és elhanyagolódnak a mindennapi tevékenységek (ebben a helyzetben szakember segítségére lehet szükség-elsősorban a szülőknek). Semmilyen esetben nem jó megoldás, ha tiltjuk az önkielégítést vagy megszégyenítjük miatta a gyermeket. A tiltás üzenete az, hogy nincs jogod dönteni a tested felett, majd én, a szülő, kívülről, a hatalmamnál fogva rád erőltetem az akaratomat. Ezzel mit tanítunk? Hogyan vérteződik fel a gyerekünk bármilyen típusú erőszak ellen?
Ehelyett elmondhatjuk, hogy a fütyi (szülővárosomban pöcörő) nagyon érzékeny, csak tiszta kézzel nyúlj hozzá, ne érintsd éles, kemény tárggyal (biza, létező dolog), és nem közönség előtt szoktuk az intim részeinket érinteni.
A gyermek korának és érdeklődésének megfelelően beszéljünk a kamaszkori változásokról (már a változások előtt érdemes időnként felvetni a témát és hagyni, hogy a fiunk kérdezzen): szőrösödés, zsíros haj, pattanásos bőr, hang mutálása, magömlés, szexualitás, hogy ne legyen váratlan, félelmetes vagy szégyellni való. Milyen jó, ha apák el tudják mesélni, hogy velük mindez ugyanígy megtörtént- biztos vicces sztorik is előkerülnek az emlékek közül. Mire fiunk belép a kamaszkorba, nagyon valószínű, hogy velünk már nem szívesen beszélget a szexualitásról.
Egy friss felmérés szerint a fiatalok első szexuális élményüket átlagosan 16 évesen szerzik, vagyis kb. 14-18 életév között. Ahhoz, hogy kamasz gyermekünk felelősen, felkészülten teremtsen szexuális kapcsolatot, nem elég 14 évesen elkezdeni beszélgetni róla. A szexualitás érzelmi oldalát a meséken keresztül már 7-8 évesen is érdeklődve hallgatják- kitalálhatunk saját magunk történeteket, hogy ne ott érjen véget a mese, hogy „boldogan éltek amíg meg nem haltak”. Beszéljünk arról, hogy mi minden előzi meg az első érintést és milyen hétköznapi dolgokon múlik az együttélés. A szexuális aktus gyakorlati részletei iránt 10-12 évesen már biztos érdeklődnek a gyerekek, de van aki korábban is. Ne hengereljük le őket túl sok és felnőttes információval, de teremtsünk időt, helyzetet a témának, hogy elkezdődhessen köztünk a beszélgetés. Helyezzünk hangsúlyt a fiúk felelősségére is a nem kívánt foganások és szexuálisan terjedő betegségek kapcsán.
A maszturbációról külön is kell beszélnünk. A fiúk 99% -a rendszeresen maszturbál kamaszként (óvodás és kisiskolás korban is előfordul, de kevesebbeket érint és általában nem rendszeres). Ha szégyenérzete van de hajtja a vágy, igyekszik titokban, gyorsan túl lenni rajta, ez reflexszerűen rögzülhet és korai magömléshez vezethet. Ez azt jelenti, hogy a majdani párkapcsolatában nem tudja szabályozni, hogy mikor élvezzen el, és akár a szeretkezés hangolódó fázisában ejakulál. Ha a szégyenérzetet és a titkolózást kiiktatjuk (a kicsi kortól való nyílt beszélgetésekkel) már sokat tettünk a gyerekünk boldog párkapcsolatáért. Ha igazán nyitott szülők vagyunk, azt is elmondhatjuk a gyerekünknek, hogy a maszturbáció során lehet „edzeni”, növelni az ejakulációig eltelő időt (mikor majdnem csúcsra ér, álljon meg, lassítson…) ezt kamatoztatni fogja a párkapcsolatában és ez az ESZO (elnyújtott szexuális orgazmus) alapja is. E mellett még beszélgethetünk arról, hogy a maszturbáció rendben való, nem fogunk kopogás nélkül a szobájába lépni (soha!), készüljön rá, legyen elég ideje és ismerje meg a testét.
Sok kisfiút érint a fitymaszűkület, ami kapcsán eltérő véleményekkel, hozzáállással találkozhatunk a szakemberek részéről. Van, aki a korai műtéti beavatkozást javasolja, van, aki a türelmet. Utóbbi esetben várhatunk addig, amíg a gyerekünk saját maga képes lesz hátra húzni a bőrt. Érdemes addig hagyni, hogy láthassa az apját fürödni (ha ez az apát nem zavarja), és természetes legyen számára, hogy a férfiak a fitymát hátra húzva megmossák a makkjukat. Amikor már igénye lesz erre, vagy megérti, hogy ez fontos (3-4 éves kor körül), megkérhetjük, hogy meleg vízben ülve próbálja meg ő is. Szappannal, olajjal bekenve a kezét, segíthetjük, hogy a bőr fájdalommentesen hátra csússzon. Akár hosszú hónapok is eltelhetnek, mire teljesen sikerül. Azért nem mi húzogatjuk, mert nem érezzük, ha fáj, és könnyen sérülést, berepedést okozhatunk, ami heggel gyógyulva, tovább szűkíti a fitymát. Ha nehéz türelmesnek lennünk, gondoljunk arra, hogy fiunk jövőbeni szexualitása függ attól, hogy milyen tapasztalatokat szerez a testéről, főként a fütyijéről. Ha erőltetjük, fájdalmat okozunk, rákényszerítjük az akaratunkat, akkor nem tanulja meg, hogy az ő fütyije felől ő dönt.
Abban is támogassuk gyermekünket, hogy annyit mutasson meg a testéből, amennyit akar. Van, aki szégyenlős, és olyan is van, akit felszabadít, ha minél kevesebb a ruha rajta. Az óvodás kor vége felé kialakul egy élettani szemérmesség, ami a családot nem feltétlenül érinti, de ez is személyiségfüggő. Ha a gyerekünk magára zárja a fürdőszoba ajtót- akármilyen kicsi is-, tartsuk tiszteletben, és kopogjunk, ha be akarunk menni, sőt, várjuk meg, hogy eldöntse, benyithatunk-e. Amíg nem tud biztonsággal egyedül lenni a fürdőben, úgyis igényli a segítségünket.
Ha nagyobb gyerek szeretne meztelenkedni, már megérti, hogy ezt csak bizonyos helyeken lehet, máshol pedig nem- erre már kialakult családi mintája is van.
A következő rész a testi-lelki határok és a pornográfia negatív szerepe a szexualitásunkban témákat fogja érinteni.