1. rész
Ott tartottunk, hogy a gyermekeink egészséges szexualitása, felelős párkapcsolata, érett önértékelése rajtunk, szülőkön is múlik. Először most arra nézzünk rá, hogy fiúgyermekünk szexuális identitása, majdani férfiként megélt szexualitása, apa mintája milyen tényezőkből és hogyan szövődik össze.
Amikor megfogan a kisbabánk, kíváncsian várjuk, hogy milyen nemű gyerekünk születik majd. Van, aki rá akar készülni, van, aki meglepetésnek szeretné hagyni a születés utáni percekre. A várt nem alapján válogatunk színeket, tervezgetjük a jövőt.
Azonban a kérdésnek csak az egyik része, hogy gyermekünk fizikailag milyen nemű. Ennél sokkal érzékenyebb téma, hogy vajon aki születik, a testi jellemzőeinek megfelelő, elvárt szexuális identitást fogja-e hordozni, vagy sem? Kérdés az is, hogy milyen elvárások, minták vannak a szülők fejében a szexuális identitással, és magával a szexualitással kapcsolatban? Nem tudom hány szülő gondolkozik el a várandósság során, vagy a pici gyermeke kapcsán arról, hogy hogyan szeretné segíteni a gyermeke saját szexualitásának kibontakozását. Már ha a saját szexualitásunkkal egyáltalán tisztába merünk lenni a teljes mélységéig…
Van ugyan egy társadalmilag többé-kevésbé elfogadott mértéke a „prototípusoktól” való eltérésnek (ismerünk lányos fiúkat, fiús lányokat), de ha ebbe a szűk tartományba nem esik bele a gyerekünk, ha vélt vagy valós jeleit mutatja annak, hogy kilóg a „megszokottból”, akkor gyorsan rásütik az ilyen-olyan bélyegeket.
A fiúk nevelése kapcsán általában elvárás, hogy legyen erős, rátermett, álljon ki önmagárét és másokért, legyen vagány, zsivány, fifikás, gyengéd, védelmező, igazságos és nagyon okos. Ezt elolvasni is sok. Az elvárás halmazok ledegradálják az egyéni sokszínűség kibomlásának lehetőségeit. Talán mára már sikerült túllépünk „az igazi férfi nem sír” attitűdön, de a mai apák körében még sokkal többen vannak, akik ennek fényében nevelkedtek, mint akik nem.
Ebből -apaként – számos sztereotípiát adunk tovább: „katonadolog”, „semmi baj”, „add oda a játékod” (mindig), vagy „ne add oda” (sosem),”védd meg magad” (mindig), ’ne hagyd magad” (sosem) stb. Azt hányszor mondjuk egy kisfiúnak, hogy: „ez most nagyon fájhat”, „gyere, sírj nyugodtan”, „oda szeretnéd adni?”, „meg tudod most oldani?” stb.? Amiből úgy érezheti, hogy rá, mint egyéniségre irányul a figyelem, és nem kell valamilyennek lennie. Aztán majd férfiként elvárjuk, hogy ránk, mint egyszeri és megismételhetetlen nőre figyeljen. De vajon van rá mintája, hogy ezt hogyan kell?
Miért baj, ha egy férfi időnként gyenge, vagy ha nem vagány? Pontosan mi a baj ezzel? Mert sok férfiből nem fakad minden fenti tulajdonság, de ma már nem kell mamutot ölni, és nagyon szeretjük, ha egy apa leül a szőnyegre a gyerekével játszani, vagy hordozókendőben altatgatja, amikor pont nem macsóként nyilvánul meg. Nem azt gondolom, hogy baj, ha valaki vagány, bátor stb. fiúként, férfiként, mert ez az önvalója, hanem azt, hogy baj, ha ezt elvárjuk mindenkitől, aki péniszt hord a lába között. Ha egy fiú gyerekeknek azt tanítjuk meg, hogy válassza le magáról az érzéseit, vagy az érzelmei által kiváltott viselkedést, akkor elidegenítjük a saját intimitásától, és nem lesz képes az intimitásra, vagy nem úgy lesz képes rá, ahogy ő ettől boldog lehetne. Az ösztönéből fakadó vágya (szexuális vágy, érintés, közelség, beszélgetés stb.) keresni fogja a magáét, de ha elidegenítettük önmagától, akkor nem tud harmóniába kerülni a vágyaival, a viselkedésével, és nem olyan lesz a párkapcsolatban megélt szerepe, mint lehetne, ha rendbe lenne önmagával.
Amikor a fiam 2 éves volt, megszületett a húga. Édesanyám hamarosan egy rongybabával lepte meg, ami épp rózsaszínű volt, mert ezt találta a boltban, és a puhasága volt a fontosabb szempont. Ezt a babát hordozó kendőben, babakocsiban hurcolgatta éppúgy, mint én a testvérét (és őt is, amikor ő volt pici). Furcsa reakciókat kaptunk az emberektől. A legszélsőségesebbnek azt a kérdést éreztem, hogy nem félek-e, hogy buzi lesz? Nem, nem félek, mert ha homoszexuális lesz, és ez teszi boldoggá, akkor ebben támogatom, de nem az fogja meghatározni a szexuális vágyait, hogy babája van vagy kisautója. Amikor majd apuka lesz, remélhetőleg nem lesz számára probléma, hogy hordozza, pelenkázza, ölelgesse a gyerekeit – épp úgy, mint őket az édesapjuk. Elég hiteltelennek érzem, hogy miközben azt látja, hogy az apja ugyanúgy gondozza őket, mint én, nem engedném meg neki, hogy egy babával ugyanezt tegye. Ezután, néhány év múlva egy szupermarketben arra lettem figyelmes, hogy egy fiatal szülőpár vitatkozik a fiúk karácsonyi ajándékán, aki babát kért. Odamentem és elmondtam, hogy az én fiamnak volt babája, és most nagyon remek nagyfiú. Az édesanya mosolyogva emelt le a polcról egy babát.
Következő írásomban a fiúk kamaszkori változásairól, a maszturbációról, a szexualitásra való felkészítésről és a fitymaszűkületről olvashattok majd.