+3670/3267481 kurystunde@gmail.com

Csodálatos nap volt, tökéletes születés. Az egész a fogantatásoddal kezdődött, kivételes éjszaka volt, apa születésnapja, Andor ott szuszogott mellettünk mély álomban. Épp a mamáéknál voltunk, hazafelé tartottunk Csobánkapusztáról, de lekéstük a vonatot, így beugrottunk fehérvárra egy éjszakára. Apával rögtön tudtuk, hogy jönni fogsz.

Itthon kicsit később csináltam egy tesztet, ami negatív lett, picit elszomorodtam, de apa biztos volt a dolgában, biztos volt benne, hogy ott vagy. Később kiderült igaza volt.

Én sokáig azt gondoltam kislány leszel, bár mint Andornál is, most is csak a fiúruhákat nézegettem. A várandósság elejétől tudtam, hogy itthon fogsz születni, a kérdés csak az volt, hogy kivel, hogyan. Aztán elmentem Tündi szülésfelkészítőjére, ahol ugyan túl sok újdonságot nem hallottam, de tudtam, hogy vele szeretném, benne meg tudok bízni, vele tudok szabad lenni.

Végig minden úgy alakult, ahogy szerettem volna, az orvosommal meg tudtam beszélni mindent, partnerként kezelt, ami sokat jelentett. Tündével pedig egy olyan kapcsolatot sikerült kialakítanom, amitől biztos voltam a dolgomban. Végig a nyugodtság, a biztonság és a szabadság érzése volt bennem. Attól sem féltem, ha valami miatt kórházban kell világrajönnöd, de legbelül tudtam, hogy nem így lesz.

A várandósság végefelé azért kezdtem türelmetlen lenni. Sok-sok jóslófájással jelezted, hamarosan készen állsz. Én persze mindre azt hittem ez már az, mindjárt jössz, de kellett még várnom, tanítottál még a türelemre. Az utolsó hetekben volt néhány kiborulásom is, annyira szerettelek volna már a karomban tartani, a szemedbe nézni.

Meg volt a kis csapat, mindenki készen állt, Tünde, Nati, Klau.

Aztán egy éjszaka 1 óra körül beindult a buli. Az első néhány kontrakciónál tudtam ez már tényleg az, elindultál. Akkor még nem sejtettem, hogy pár óra múlva kibújsz. Próbáltam még aludni picit, tanulva Andor születéséből, hogy tartalékoljam az energiáimat, sikerült is, aztán mikor kisomfordáltam a szobából, Andor felébredt. Sokat szopizott, sokszor ébredt akkor éjjel, de végül kijutottam, és csak kettőnkre koncentráltam.

Pihentem, ettem picit, itttam sokat, pisiltem amenyit tudtam, mozogtam, ahogy a testem kívánta, lazítottam, ahogy az agyam diktálta. Mégis jó volt valamire az a sok könyv. 🙂 Egy idő után apa is utánam jött, Andor visszaaludt. Gondolkoztunk mikor hívjuk a csapatot, nehogy túl koraiak legyenek. Gondolkoztunk a borogatáson, fürdőzésen, fájdalomcsillapító technikákon, mikor kezdjük, nehogy túl koraiak legyenek. Végül felhívtam Tündit talán reggel 6 felé lehetett, hogy lassan elindulhatnak. Ő a hangomból ítélve megkérdezte ráérnek-e 8felé odaérni. Ebben maradtunk. Klaut még nem értesítettem, gondoltam majd Tünde megnéz, és aztán.

Minden úgy haladt, mint a nagykönyvben, jöttek a kontrakciók, hangok, fújtatás, prüszkölés, pózok, lazítás. Újra, és újra, egyre erősebben. Egy másik dimenzióba kerültem, de közben agyban igazán tudtam mi, miért és hogyan történik, mégis hagytam magam sodródni. Egyszer csak bejeltettem apának, hogy most jössz. Tündiék még sehol, nemrég telefonáltunk csak. Apa csak annyit jegyzett meg, hogy oké, de akkor le kéne vennem a bugyimat. Egy óriási kontrakció kíséretében kipukkadt a magzatburkod, és kirobbant belőlem a magzatvíz. Aztán egy két nyomás után kibukkantál, és apa kezébe pottyantál. Apa, mint a bábák egy kifogót dugott a pólója alá, hogy meleg legyen, mikor beleérkezel. Rögtön cicire kerültél, és szopizni kezdtél.Nagyon gyorsan és ügyesen születtél meg. Nagyon örültünk neked. Ekkor ébredt Andor is, reggel 7 óra volt, és ő is cicire kéretőzött. Így ismerkedtetek meg egyással, a cicin. Igazán megható pillanat volt, és tökéletes. Felhívtuk Tündiéket, hogy annyira nem kell már sietniük, bár a lepény még nem született meg. 8-ra meg is érkeztek, és boldogan gratuláltak, majd “munkához” láttak. Nati fotózgatott, Tünde megnézett minket és segített a lepényt megszülnöm, ami picit váratott magára. Csodás nap volt, békés, nyugodt hangulat uralkodott a lakásban, mindenki örült. Olyan pici, puha, jóillatú voltál, és végtelenül aranyos. A szemedbe nézve óriási mélységek nyíltak meg.

Eltelt 4 hónap. Még mindig végtelenül aranyos vagy és puha, néha picit büdi, de általában jóillatú, és már nem olyan pici, növekszel. A szemedből a mélység nem tűnt el, egy kis mosoly költözött mellé.

Tünde egy igazán gyógyító szülést ajándékozott nekünk, a családunknak. Egyszer valahol megjegyeztem róla, hogy ő a nők megmentője… 🙂

Kapcsolatlepke4.png