+3670/3267481 kurystunde@gmail.com

Első kislányom császármetszéssel született. Ezt nehéz volt feldolgozni, jártam is mindenfelé oldani, megérteni, átírni. Olvastam könyveket a témában, körbejártam, ahogy időm és energiám engedte. Tudtam, hogy másodjára ezt az utat mégegyszer nem szeretném végigjárni. Szülni szeretnék….

Így tudatosan kerestem magam mellé egy olyan team-et, akiben bízhatok, akik körül tudnak venni megértéssel, akikre támaszkodhatok. Női energiákra volt szükségem. Így lett egy vidéki kórházban női orvosom, amazon természetű szülésznőm és dúlám.

A második baba is hamar kopogtatott. Jó volt újra váranadósnak lenni, várni valakire…

A várandóság szépen haladt, problémamentesen telt. Belefért sok minden, belső munka, hangolódás, készülődés, szülésfelkészítő. Pesten kapcsolatanalízis. Az utamon, utunkon haladtunk, több-kevesebb érzelmi kilengéssel, sok támogatással.

December elejére voltam kíírva, és ahogy a külvilág egyre keveseb színt viselt, úgy fordultam magam, magunk felé. Kuckósodtam.

Emlékszem, vasárnap volt. Levente dolgozott, otthon voltunk a nagyobbal. Játszóterezés közben éreztem egy-egy húzást a hasamban. Ebédkészítéskor már rendszertenelül jöttek fájások 5-10-12 percenként. A nagyobb elaludt. Hívtam a dúlám, valami alakul. Megbeszéltük, hogy megpróbálok pihenni, aludni aztán délután újra beszélünk, ha van fejlemény. A fájások rendszeresen jöttek, szépen erősödtek. Újabb egyeztetés a dúlámmal, kértem, ne jöjjön még, nem akartam, hogy feleslegesen jöjjön. Várjunk, az esti altatás után beszéljünk megint. Leventének sem szóltam, nem akartam Őt sem zavarni. Valamiért azt godoltam, ez egy hosszú vajúdás lesz… Így a nagyobbikkal játszottam, hol beültem a lábaim közé, hol nagylabdán ültem, kilélegeztem a fájásokat, hangot is mertem, tudtam adni. Így utólag nagyon jó volt, hogy annyit olvastam a témában, sikerült beépíteni, szinte ösztönösen elővenni az olvasottakat. Ez nagy segítség volt. Esti fürdetés-altatás már nehezen ment, de este 8-ra ért haza a férjem, akkor tettem le éppen a nagyobbikat, akinek még volt ereje közölni : Apa, képzeld, Anyának most egy kicsit kellemetlen…és ezt alátámasztva éreztem, hogy egy újabb hullám jön és kifordultam a gyerekszobából, át a nagyszobába, le a földre két láb közé ülve, hogy ez a fájás ott érjen. Így könyebb volt. Ekkor hívtam Tündit, jöjjön. Hívtam a szülésznőmet is, készüljön Ő is. Fél 9-re Levente megjött az autóval, elkezdett bepakolni, megjött a sogórnőm is, aki a nagyobbra vigyázott és megjött Tündi is. Olyan puhán érkezett, megnyugatott teljesen, nagyon jól esett, hogy ott volt. Tanácsára el is indultunk. Hosszó az út, köd mindenfelé….

A nagyszobából a bejárati ajtóig csak meg-megállva érünk el. A lépcsőn lefele, érzem, hogy a baba lejjebb helyezkedik. Haladunk, a félelmem, hogy nem tudom megszülni, egyre csökken. A város határában elfolyik a magztavíz, még jó, hogy Levente készült törölközövel. Hatalmas a köd, de én ebből semmit nem érzékelek, Tündi masszírozza a derekemat, ami nagyon jól esik. Közben hívja a szülésznőmet is, aki az orvost riadózattja. Mire a kórházba érünk, már mindenki ott van, az alternatív szoba előkészítve. Doktornő megvizsgál; 4 ujjnyi méhszáj, mindenki felllélegzik-van még időnk. Én egy kicsit csalódott vagyok, intenzívek a fájások, hogy hogy csak itt tartunk, hol van még a vége…kicsit lefektetnek, ödémás a méhszáj, addig nem lehet nyomni. Aztán eltűnik a méhszáj és lehet tolni. Oldalt fekve jól esik, de nem haladunk, segítséggel szülőszékre ülök. Orvosom, szülésznőm előttem, lent térdelnek, Tündi hátam mögött, keze a kezemben. Másik kezével masszíroz, áldás érte..külvilág elűnik, jönnek hullámok. Valahol felsejlik, hogy ebből már nem lesz műtőbe menés…katarzis…de jön az érem másik oldala: akkor most még dolog van, még jönnek a fájások, nehéz, nagyon nehéz…de van segítségem, érzem, hallom. Aztán nem foglalkozom már semmivel, csak a belső út visz, jó érzés nyomni, érzem, ahogy a baba lejjebb és lejjebb helyezkedik és jön a tűzgyűrű érzet is. A vége előtt apró elakadás, tanakodás lentről, bíztatás hátulról…baba valamiért nem jön tovább. Fájások ritkulnak, egybe, kettőbe talán bele is alszok. Szívhang leesik, tanakodás…megriadok, ugye nem lesz baj??!-oxytocinos vatta kerül az orromba, hátha előrebillenti a folyamatot. Igen, ez segít, következő fájásokkal világra jön Janka. (22.30) Lenézek: jé, ott egy gyerek…jé az enyém….jé kislány….jé tudtam ( nem kérdeztük soha a nemét, a kapcsolatanalízisen mutatta meg magát egy beszélgetésünkre reagálva)…és már kérem is magamhoz ezt a csodát. Hívják Leventét, hátam mögé ül, Ő vághattja el a köldökzsinórt. A szoba megtellik vmi megmagyarázhattalan békével, boldogsággal, örömmel. Mindenkit átjár, érzem…töltekezünk ezzel a másvilági energiával.

Janka kezét a nyakához szorította, ez okozta az alacsony szívhangot, a nehezített kijutást és a repedést. Átkisérnek a sima szülőszobába összevarrni, újra itt a Földön, viszatér a valóság… Tündi jön velem, tartja bennem a lelket. Jankát, Apa Franciaországban megismert technikával mozgatja a vízben, lágyan.

A kellemtlen epizód után az alternatív szülőszobában vagyunk. Janka elfáradt, nem akar, nem tud szopizni, várunk még. Hármasban maradunk, békében az aranyórában….

Gyerekorvos is leér, és a kívánságunk is teljesül, nem szívják le…

Köszönöm kisérőimnek, hogy bármikor felhívhattam Őket, megbeszélhettem velük bármit. Nagyon sokat segítettek a várandóság során megerősíteni, hogy ez sikerülhet így is…

Köszönöm, Tündi, hogy ott voltál, itt vagy velem mindig….ölelés

Kapcsolatlepke4.png