+3670/3267481 kurystunde@gmail.com

A szívem megnyugodott, hogy készen van a fészek. Készen áll! Most már ellazulhatok, pihenhetek is egy kicsit, talán először e várandóság alatt. Megvan a szép rendezett helyünk, ruhácskáit az üres tiszta polc várja, már csak Ő hiányzik. Tudom, hogy fiúcska.

Nagyon vártam, hogy megölelhessem, megszaglászhassam, imádhassam a kicsi csillag Babánkat. És az egyik csillagos meleg éjszakán a meleg magzatvíz csurogni kezdett a combomon. Örömmel fogadtam az ismerős érzést, egy újabb utazás kezdetét. Gondoltam, de jó lenne, ha gyorsan történne, és így senkit sem kellene kimozdítani az álomvilágból, reggel meg egy ajándékot nyújthatnék a gyerekeknek. Ez mégis csak egy önző gondolat volt, elmém szüleménye – Babácskával más úton haladtunk. Mindegyik út olyan amilyen, én meg befolyásolni, siettetni próbáltam a folyamatot, szerencsére csak egy darabig, Bába nyugodt szavainak köszönhetően.

A Bába és a Dúla a közelünkben voltak, csak egy telefonhívás és nem sokára itt lehetnek. Megnyugtató érzés volt tudni, hogy számíthatok ezekre az erős gyönyörű asszonyokra. A várandóság alatt is úgy éreztem, hogy a Babámmal megáldott állapot mellett ez is egy áldás. Pont jó időben jó helyen vagyok – vannak akik segítenek, ha szükségem lenne rájuk. A Bábával folytatott beszélgetések mindig feltöltöttek, segítettek megtalálni kérdéseimre a válaszokat. Szeretem az egyenes beszédet, főleg mikor egy csomagban jön az együttérzéssel és gyengédséggel.

Sokat számít a figyelem és tisztánlátás, amellyel találkoztam azon a napon is amikor Babácskánk útra indult. Gondoskodással, aggodalom nélkül, minden fölösleges beszédet mellőzve támogatott. Siettetni szerettem volna a szülés folyamatát: sokat mozogtam, takarítottam, rendezkedtem, azzal a céllal, hogy erősödjenek az összehúzódások, hogy gyorsabban haladjunk. Bába biztatott, hogy lazuljak el, nem kell semmit sem csinálnom, hagyjam a folyamatot magától kibontakoztatni. Nyugodtan pihenhetek, nincs ezzel semmi gond, ha az anya néha nem csinál semmit. És tényleg…Ellazultam a semmit tevésben. Egyszerűen élveztem a napsütést és az egyre mélyülő hullámokat. Nem főztem, nem pakoltam, nem csináltam semmit és közben nem volt lelkiismeret furdalásom. Csak figyeltem. Csuda jó dolgom volt! A folyamat egyre mélyebb lett, és szokás szerint nem tudtam igazán fölmérni, hogy hol is tartok. Mindig úgy érzem, hogy még van idő. Bábának is mondtam, hogy még nyugodtan pihenjenek, ráérnek még elindulni. De ezek az asszonyoknak olyan kifinomult ráhangolódó képességeik vannak, hogy jelezték, ők most már megnéznék, hogy mi a helyzet, ha nem bánom. Jól is tettek, mert Babácskával már nagyon mélyen utaztunk, ott ahol már el kellett engednünk az egybe állapotot és átjutnunk az ölelős révületbe.

Egyszer csak úgy éreztem, le kellene feküdnöm. Olyan ismerős volt… És egyszer csak úgy éreztem, hogy ki kell tolnom a Babát. Bába és Dúla ott voltak teljesen jelen, de finoman a háttérben, éppen annyira amennyire szükségem volt rájuk. Az Ember, a férjem, az Apa – az oszlop, amelybe mindig kapaszkodhatok – ott állt a helyén. Most először igénybe vettem a szülőszék segítségét, és döbbenetes volt, hogy az a furcsa eszköz mekkora megkönnyebbülést hozott számomra, mennyivel kevesebb teher lógott az oszlop nyakán. Egyszerűen imádom a kitolási szakaszt. A jelennek a teljes megélése. A Baba sima kicsusszanása, a gyönyör amit megélek, amikor megpillantom a csodás lényt ki bennem növekedett! Örök hála, hogy női testben születtem, és megélhetem e felemelő pillanatokat! Baba illata, család átalakulása, méhlepény ősi véres mivolta, a test rendszerének tökéletessége, az ösztön és a tiszta tudatosság egysége, a segítő erős gyengéd kezek, pillantások, egybeszövődés. Csend. Teljesség.