Bába és dúla vagyok, szüléseket kísérek és nőtársaim sokszor osztják meg velem a lelküket, aminek gyakori szelete a párkapcsolat és a szexualitás. Beszélgetek fiatalokkal, akik még nem szültek és idősekkel, akik már nem szeretkeznek és persze minden korban lévő asszonyokkal is. Mindenki belefeldkezve mesél a szüléseiről, vagy leendő szüléseihez fúződő vágyairól és aki a szexualitásába is bepillantást enged, mindig intenzív érzelmi állpototba kerül.
Mert fontos, gondolom Neked is…Szex és szülés- örök női témák, és valószínúleg férfiaké is, bár olyan férfi barátom kevesebb van, aki mély érzelmeit is képes megosztani velem, mint nővel, de tőlük rengeteget tanulok, sok új szempontot kapok. S voltaképpen nem is számít, hogy férfi vagy nő akivel beszélgeteünk, inkább a kapcsolatunk mélysége és őszintesége érint meg, vagy nem.
Hallok boldog, kiteljesedést adó, meghitt, szerelmes, finom, gyengéd, heves, vad szexről, hallok szégyenkező pillantásokkal kísért fúj, csúnya, prűd megnyilvánulásokat (Őket nagyon sajnálom…egy nagyanyó egyszer azt mondta, nem érti a fiatalok mit szeretnek a szexben, ő azt szerette, ha túl voltak rajta az urával) és hallok bántalmazott nőket, akiknek a szexualitásról a kiszámíthatatlanság, a veszély, az alárendeltség jut eszükbe, vagy épp nagykanállal falják és sűrűen változtatják a partnereiket a boldogságot keresve, hajszolva.
Bárhogy is nézzük, ha nem lenne szex, mi sem lennénk, de az tejesen egyértelmű, hogy a szexualitás mikéntje egyáltalán nem mindegy. Életünk áldása vagy átka lehet, függően attól, hogy csupa olyan dolog történik a testünkkel amit mi is akarunk és hallathatjuk közben lelkünk hangját, vagy el kell nyomnuk önmagunkat, eltűnni a semmibe, hogy ki lehessen bírni más vágyának kielégülését rajtunk.
Szülésélményeink megosztása is ilyen széles paletán nyilvánul meg- van akit a szülés kiteljesít nőiségében, megerősíti teste tudásában és olyan erőt hoz, amitől jól lehet anyává születni és van aki kibírja, túléli vagy épp ttraumatizálódik tőle. Az élmény attól függ, hogy csupa olyan dolog történik a testünkkel amit mi is akarunk és hallathatjuk közben lelkünk hangját, vagy el kell nyomnuk önmagunkat, eltűnni a semmibe, hogy ki lehessen bírni. Nem véletlenül ismételtem meg a mondatot…
A szülés szexuális energia- egy pszichológus barátnőm kibukott ettől a mondattól- pedig nem magamból szedtem- tapasztalt bábák, orvosok adták át ezt a tudást. Igazolásként ott állnak a tudományos vizsgálatok, amik a hasonló hormonális, tudati, idegrendszeri változásokkal bizonyítják ezt a tényt, de nézz magadba: képzeld el milyen számodra az ideális szeretkezés, milyen fényekre, illatokra, érintésekre vágysz, miből érzed, hogy fontos vagy a párodnak….most játszd ezt el a számodra ideális szülés kapcsán, miből érzed, hogy fontos vagy a segítőid számára, miben van szükséged szabadságra és miben kontrollra…
Nemrég egy szülésznő azt mondta nekem, hogy gusztustalannak tartja, ha valaki a saját ágyába szüli bele a gyerekét. Megdöbbentem. Elsősorban azért, mert nem tartom gusztustalannak, ha egy gyermek születik, sőt: csoda, megható, lenyűgöző és magasztos (és persze véres, nyákos, izzadtságszagú és hangos is, de ez jól megfér az előbbiekkel)- másrészt, mert az ő fejében a szülés és az ágy összekapcsolódik. Lehet mindig csak az ágyban szeretkezni és lehet mindig ágyon szülni, de aki próbálta már bármelyiket más módokon, tudja milyen sok egyéb lehetőség van. Képzeld el, hogy a tested lehetőségeit az ágy kerete határozza meg, vagy, a tested rezdülései hívják elő belőled a mozdulatokat és hangokat – akár szülünk, akár szeretkezünk ettől kerülünk módosult tudatállapotba. Félelmetes? …vagy éppen szép? Hát egy kontrollálhatatlan nő, akin áthullámzik az energia tuti kivált a körülötte lévő(k)ből valami valódi, mély reakciót, ami a saját önértékelésükről, szexualitásukról, ősbizalmukról szól. Megijedsz és rászólsz a nőre, hogy ne kiabáljon, legyen csendben és ne ficánkoljon annyit, vagy örülsz az élet valódi megnyilvánulásának? Hogy nem civilizált? Persze hogy nem. Isteni.
Sokan mesélnek a szülésükről hanyat fekvős, lábfelhúzós pózzal, és biza hallottam már olyan feleséget, aki sok undorítót talált a szexben, de nem gondolta furcsának, hogy a férjével 30 éve misszionárius pózban 10 percben élik a szexualitásukat. Vajon neki mit mesélt az édesanyja….már ha beszéltek egyáltalán a szexről. Te mit hallottál a szüleidtől, mit tudsz az ő szexuális életükről és mit adsz tovább, a gyerekeidnek? Vannak rá szavaitok? Zavarba ejtenek a kérdések, vagy örömmel fogadod az érdeklődést?
Még mindig vannak bőven, akik a gyerekek előtt nem ölelik, nem puszilják szájon egymást és nincsenek szavaik a szexualitásra- mintha nem is létezne, nem lenne fontos…ha tudjuk is, hogy ettől is függ a gyerekünk egészséges pszichoszexuális fejlődése, sokszor kínosan érezzük magunkat, vajon mit is mondhatunk egy 3-7-12 évesnek. Mert nekünk senki nem beszélt a szexről fesztelenül- meg kell tanulnunk hogyan lehet ezt csinálni.
Mit gondolsz azokról a társadalmakról, ahol megcsonkítják a nők nemi szervét amikor férjhez adják őket? Borzalmas, nem? Mit érzel, ha azt mondom gátmetszés? Természetes velejárója a szülésnek? Itt álljunk meg- figyeld az érzést….számomra borzalmas.
Azt gondolom, hogy a Teremtő tökéletesen alkotott meg minket- ha a gátunk nem tudná átengedni a babánkat ,akkor kompenzálásként szülnünk kellene egy gátmetsző ollót vagy szikét, mielőtt a gyerekünket világra engedjük, hisz a dzsungelben vagy a tajgán is így lehetne túlélni a szülést gátrepedés nélkül. De akkor jónéhány országban miért van a gátmetszések száma 2% alatt és miért nem fogy több inkontinencia betét? Gondold csak el: a gátunkkal van baj, vagy esetleg a hanyat fekvéssel, amit egyetlen nő sem választ, ha választhat a kitolási szakban. ..és miért küzdenek a hasukat segítségképp nyomó karok ellen? Érzed, milyen természetellenes? Gátolni egy nőt a szabad mozgásában és döntésében, hogy mit csinál, vagy mit csinálhatnak vele…olvastad már ez erőszak definícióját?
A “Rózsák forradalma” kapcsán olvashattunk a szülészeti erőszakról. Vajon hány év telik el, mire létjogosultsága lesz? Igaz, a családon belüli erőszak is sokáig volt rejtve, mire definíciót és teret kapott- mintha addig nem létezett volna. Ezért hozták létre az EMMA-vonalat, hogy megértő beszélgetőpartnert találj, ha traumatizálónak élted meg a szülésed és ne maradj egyedül az érzéseiddel.
Milyen kapcsolatban vagy a punciddal? Megnézted már? Érinteni miként és mikor szoktad? Jah, hogy ezt sem tanultuk meg a szüleinktől? Hát nem. Nemrég dúlaként kísértem egy szülést, ahol az édesanya a kitolási szakban megérintette a punciját és a kisbabája fejét- ez egy nagyon ösztönös, természetes késztetés a szülés során, nagyon sok erőt és örömöt tud felszabadítani- mire a szülésznő rászólt, hogy ne nyúljon “oda”, mert véres. Véres. Miért baj, ha a saját véremhez érek? Menstruáció során nem érek hozzá? Miért fontosabb a vérhez nem érés, mint a kisbabám fejének és a puncimnak a megérintése? Pontosan úgy tudunk reagálni erre, ahogyan a saját testünkkel, szexualitásunkkal kapcsolatban vagyunk. Ismét ide lyukadtunk ki.
Igen a mi felelősségünk, hogy véget vetünk-e a szex és szülés tabuként kezeléséhez. Ehhez dolgoznunk kell magunkon, őszintén, mélyen…hogy a szex ne pornográf formájában törjön utat (a rengeteg csupasz intim testrésszel reklámozott mindenfélén át a fimekig) hanem megtaláljuk ösztöneink természetét és szabadon, felelősséggel éljük meg a gazdagságát, hogy a következő generációnak már egyértelmű lehessen ki mikor és miért érhet a testükhöz, hogyan élhetnek boldog szexuális életet és hogyan kaphatják vissza a női test ösztönös tudását amikor gyermekük fogan és születik. Kezdhetjük?